Cikkek, előadások
vonal




Apafi Anna Orvosságos könyvecskéje
összeállította: Kammerhofer Lilla

Apafi Anna I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem nővére, akiről Jókai Mór Erdély aranykora című művében is olvashatunk. Apafi György lánya, aki a tizenegy gyermek közül a hatodik.

Házasságairól annyi tudható, hogy első férje, a sepsiszentiványi Henter János 1661-ben elhalálozott, ezen házasságából született Klára lánya. Második férje Ghillányi Gergely, ennek íródeákja volt Újhelyi István, akivel Apafi Anna másoltatta Orvosságos könyvecskéjét, mert említett Klára leánya 1677-re elég idős volt ahhoz, hogy az életre felkészítéséhez édesanyja figyelni kezdje testi-lelki épségét. A kézirat Apafi Anna számára, magánhasználatra készült.


A kézirat egykori állapota:
Negyedrét alakú, sajtolt díszítésű bőrtáblára fűzött. A címlap tintával rajzolt, itt szerepel a másoló, a cím és Apafi Anna neve. A 139 számozott lapból sok elveszett, a tartalomjegyzéke is csonka. Az orvosi rendeletek nem abc-rendben, nem is tartalmilag csoportosítva rendezettek, hanem alkalmazásuk gyakoriságának megfelelően szerepelnek.

A végén Mutató Tábla segíti az eligazodást. A rendeletek előtt néhol aláhúzott szavakból vagy több mondatból álló címjelzés szerepel. A 125. oldalon VÉGE felirat, ám a 126. oldalon kezdődik még két recept áll idegen kéztől. A mutatótáblából rekonstruálható a hiányzó levelek száma: 8. A hiányzó lapok tartalmát a tartalomjegyzékből tudjuk:

31. Pestis ellen, Sárrul

32. Feketeüröm vizének hasznai

45. Flastrom mindenféle kelésnek kifokasztására. Juhok mikor mételyesek. Kelésnek kifokasztására való hasznos flastrom. Mindenféle kelésnek kifokasztására való hasznos flastrom.

46. Bissalma lictarium. Giliszta ellen.

53. Azmely asszonynak elvész az teje. Azkinek az száját az íz eszi. Azkinek az oldala fáj s hurut. Hogy az asszonynak sok teje légyen. Íz ellen. Oldalfájás ellen. Szemnek világosítására.

54. Azmely ember ágyba vizellik. Kólyikárul. Levesticumvíz. Sebre való ír.

55. Azmely ember nem emészthet, hanem csak hány. Kopaszság ellen. Koszos főrül. Torokgyék ellen.

56. Azmely embernek foga húsa fáj, avagy pofája dagad. Békák hogy hallgassanak, ha akarod. Foga húsa azkinek fáj, avagy a pofája dagad. Ha azt akarod, hogy a békák hallgassanak. Okádásrul. Pofának dagadásárul. Szónak tisztulásárul.


A kódex történetéről:
1884-ben alsó-csernátoni Zambler Domokos, a sepsiszentgyörgyi állami méntelep tényleges századosa ajándékozta Cserey Jánosnének, aki távoli és bonyolult rokonsága miatt volt jogosult a kézirat kikérésére. A nyelvészetileg, művelődéstörténetileg és néprajzi szempontból is érdekes kódexet a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kézirattára őrizte. A II. világháborúban megsemmisült, ugyanis azok között a kéziratok közt volt, melyek megmentésére Herepei János tett kísérletet avval, hogy megkísérelte elszállíttatni őket, de a szállítmányt bombatalálat érte. A szöveget Radvánszky Béla másolata őrizte meg.

Mindkét szövegkiadás a Radvánszky Béla-féle átírást közli, csupán a központozást modernizálták, a jegyzetek is Radvánszky megjegyzései.


Debreczy Sándor öt nagy csoportba osztotta a rendeleteket:

1. Úgynevezett Memorialek – orvosságok vagy különböző anyagok mellékhatására figyelmeztet, pl.: „10. Memoriale. Azmely asszonyember iszik fodormentavizet, s ímelyeg az gyomra, avagy a hasa fáj, az olyan asszonyember nehezes; s ha nemíimelyeg az gyomra s nem fáj, tehát nem nehezes.

2. Vallásos előírásokon alapuló rendeletek – imaszerű fohásszal, imádkozással kombinálják az orvosság szedését: „56. Szívfájásra vagy szegezésrül való orvosság. Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében Ámen. Ezután a Miatyánkot és ismét ezen orvosságot, utána ismét másodszor az Credót, azután ismét az orvosságot, az Miatyánkot utána elmondani, próbált dolog. Az kezét penig, mind az kettő, reá kell tenni az emberre, azhol az nyavalyája vagyon, s mindenkor, valamikor Atyát, Fiút és Szentlelket említ, meg kell nyomítani, mind az három személyt mikor említi, egyszer minden személy említésekor.

3. Népi babonára támaszkodó rendeletek – ezekben fellelhető a nép természetimádó hitvilágának minden mozzanata, hiszen a betegség gyógyításában osztozkodik az egész természet: föld, hold, tűz, fém: „438. Golyvás embernek való orvosság. Mint kell gyógyítani, ha húsz esztendig lett volna is rajta, csak véle ne szülessék, ilyformán kezdj a gyógyításhoz, elvész az golyvája. Mikor hold fogytára két nap lészen, végy fél fertály fekete bársont, valamint tartják, add meg az árát, egy pénzt se kérjél benne, ahhoz végy spongyiát, újat, azt is úgy, valamint tartják, egy pénzt se kérj el benne; onnan mindjárást menj az fazekashoz, végy egy új fazekat, annak is add meg az árát, valamint kérnek, semmit se szólj. Az bársont s az spongyát tedd abban az fazékban, fedővel fedd bé, s tiszta agyaggal tapaszd bé körül, hogy semmi párája ki ne menjen; rakj tüzet egy tiszta helyre, tedd belé az fazekat, takard bé, hogy sem az fazék, sem az fedő ki ne lássék az tűzből, hanem környös-körül eleven szén legyen, s meg ne mozdítsd az helyébül egy vagy két óráig. Azután kivévén az tűzbül az becsinált fazekat, ugyanazon napon, mikor az hold fogytának utolsó két napja vagyon, mindazon az napon készítsd el. Ugyanazon az napon estve vacsora után abbul az fazékban lévő porbul vegyen ember az kés hegyire, s egy kalánban vízben add meg innya, azután se egyék, se igyék, hanem feküdjék le. Másnap reggel is végy az kés hegyire, s add meg innya egy kalán vízben, ebédig se egyék, se igyék; estve meg azon szerint adj, akkor se egyék, se igyék. Harmadnapra újság leszen, akkor osztán ne éljen véle, hanem csak holdfogytára az utolsó két napon ilyenformán mindenkor; ha úgy élsz véle, az mint meg van írva, elhidd, hogy elvész.

4. Gyógyító italok készítéséhez is bőségesen nyújt segítséget: „39. Azkinek gyomra megveszett. Az feketeürmöt meg kell áztatni, az gyükerét jól mosni, s azután mind füvestül igen aprón meg kell metélni, egy avagy két tiszta fazékban kell tenni – csak félig legyen a fazék -, tölts erős bort reája, kenyérhajjal felül csináld bé, tégy belé szerecsendiót, borsot, fahajat, gyömbért, mézet, főzd meg igen jól, hogy fele elfőjön, minden reggel és estve, mikor le akar feküdni, egy kis üveggel mindenkor igyék meg benne az beteg tizenötöd napig.

5. Egy teljesen latin nyelvű rendelet is akad, Báthori István lengyel király orvossága. Valószínűleg idegen nemzetiségű orvos írta, mert nyelve feltűnően eltér nemcsak a korabeli, de még a jóval korábbi időkből fennmaradt hasonló emlékek nyelvétől is.


Újhelyi csak másoló. A szöveg egy népszerű gyűjtemény másolata, amely 1773-ban ötödször jelent meg, Kolozsvárott: Házi különös orvosságok, melyek az orvosok nélkül szűkölködő betegeskedőknek vigasztaláskor nyomtatásokból és írásokból szedetek egybe.

Apafi Anna könyvében sok recept szóról szóra egyezik evvel, pl.: „Feketeretek, kénkővel kell megtörni, s ezt kifacsarni, és annak vizéből mint egy kalánnit meginnya.

Újhelyinél: „Feketeretek, kénkővel meg kell törni, azt osztán kifacsarni, s annak a viziben mint egy kis kalánnyt kell meginnya, felette ízes, hasznos orvosság.

Apafi Annánál olyan recept is van, ami a Házi különös orvosságokban nem szerepel, pl. különböző olajok készítéséről, megnémulás, hasfájás, orrvérzés, torokfájás, viszketeg, koszvar, fakadék gyógyítására szóló rendeletek, melyek teljesen hiányoznak a kolozsvári kiadványból. Ám Újhelyi másolata olyan rendeleteket is megőrzött, melyek sem e gyűjteményben, sem Pápai Páriz Pax corporisában nem szerepelnek.

Apafi Anna könyvének forrása tehát a Házi különös orvosságok szövegének egy régebbi változata, másfelől olyan régi rendeletek, melyeket a későbbi szövegszerzők nem ismertek.


Forrás:

DEBRECZY Sándor, Apfi Anna orvosságos könyve, Erdélyi Múzeum, 1940, 322-329. l.

Medicusi és borbélyi mesterség, szerk. HOFFMANN Gizella, Bp., 1989 (Adattár a XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 9).

vonal




Bábamesterség
összeállította: Szabó Piroska

Tisztiben jár pedig, hogy a szűlés fájdalmi kőzőtt lévő Asszonyokat segélje, a Világra jővő uj emberre gondot viseljen hogy az meg ne sértessék.” (Bod Péter)

I. Előzmények:

II. Bábaság - az első oktatott női foglalkozás:

III. A bába tevékenységi köre

IV. A bábák felszerelése

Forrás:

BOD Péter egy még publikálatlan lexikona, Marosvásárhely, MAJLÁTH Gabriella közlése nyomán

DEÁKY Zita, A bábák a magyarországi népi társadalomban (18. század vége - 20. század eleje), Budapest, 1996.

DEÁKY Zita–KRÁSZ Lilla, Minden dolgok kezdete - A születés kultúrtörténete Magyarországon, XVI – XX. század, Budapest, 2005.

KRÁSZ Lilla, A bába történeti szerepváltozása a 18. századi Magyarországon, Budapest, 2003.

vonal




Az emberi test fölépítése és működése a 18. századi magyar nyelvű tankönyvekben
összeállította: S. Sárdi Margit

A 18. század közepétől erősödött az állam és a társadalom igénye az értelmiségi szakemberek és a magasabb közműveltség iránt, főként az alacsonyabb társadalmi rétegekben. Ahhoz, hogy egy fejlettebb gazdálkodás kiépülhessen, szükségessé vált a hasznos állampolgárok nevelése, képzése, azaz az alapműveltség közvetítése széles tömegekhez. Ez kikényszerítette az oktatás és oktatásszervezés korszerűsítését. Magyarországon 1760-ban kezdte meg működését a tanulmányi bizottság, 1766-tól a helytartótanács keretein belül. 1777-ben megjelent a Ratio educationis és ritkábban emlegetett második része, a De institutione et argumentis studiorum, 1778-ban pedig a népoktatási tervezet, a Proiectum supplementi benigni instituti literarii, quod ad scholas nationales attinet. Bár a katolikus vallás erős túlsúlyával, de kialakult egy modern, az egész országra kiterjedő iskolarendszer, amely mind az életkorhoz (elemi és középiskolák), mind a településfajtához, azaz az iskolások várható társadalmi szerepéhez (falusi, kisvárosi és nagyvárosi iskolák) alkalmazkodott. Az oktatás új rétegekre terjedt ki (kisgyermekek, leányok, falusi lakosság), és a vallástól függetlenített szakismeretek közvetítését célozta: a korábbi, ekkor már elavult, általános jellegű iskolai ismeretek helyén elkülönültek a tantárgyak. Az alkalmazott új oktatási módszerek (szemléltetés, közös oktatás és közös olvasás) pedig megkívánták, hogy minden tanulónak saját könyve legyen.

A tankönyvszerzők és –fordítók gyorsan és eredményesen alkalmazkodtak az új igényekhez. A tankönyvkiadás rövid idő alatt többszörösére nőtt. Ha az 1777-es évet, a Ratio educationis közzétételét időhatárnak tekintjük, a következő adatokat kapjuk, csak az első kiadásokat vonva bele a statisztikába:


Gyermekek és ifjak számára kiadott könyvek
Téma 1750—1776 1777—1799
vallási 4 9
erkölcsnevelő 5 6
tudománynépszerűsítő 1 2
szépirodalmi 1 6
gyermekantológia - 4
tankönyv 9 43

A tankönyvek témájuk szerint így oszlanak meg:


A tankönyvek témamegoszlása
Téma 1750—1776 1777—1799
ábécés - 4
olvasó - 2
fizika 1 2
földrajz 4 3
természetrajz 1 6
magyar nyelvtan, helyesírás 1 7
mezőgazdaság 1 4
latin nyelvkönyv - 2
német nyelvkönyv - 2
magyar történelem - 2
egészségtan - 2
iskolai rendtartás - 2
építészeti ismeretek - 1
számtan 1 1
időszámítás - 1
ének - 1
jog - 1

A természettudományi ismeretek nagyobb múlttal rendelkeztek, emiatt gyorsabban különültek el és önállósodtak tantárgyakként. A természetrajz tárgyban fizika, csillagászat, biológia, ásványtan egyesült, de megindult a fizika és biológia szétválása. Anyaguk nagy része standard, tárgyalásuk a kor szintjén szakszerű, szakszókincsük kialakulóban van. A modern természettudományos világkép azonban lassan, nehezen, erőteljes viták árán nyert teret. Maga az oktatás célja is átalakulóban volt. Míg a század első felében a – talán legelső – magyar nyelvű pedagógiai szakmunka hangsúlyozta, hogy az oktatás motivációjából ki kell zárni a világi életre való felkészülést,[1] a most kiadott gyermekkönyvek fontosnak tartják a világi hasznot: „[A természet tanulmányozása] megtanít bennünket, mint kellessék azokkal […] javunkra élnünk.”[2] Vitatták azt is, mi a természettudományos ismeretszerzés célja: az Istenhez vezérlés (BERTALANFFI Pál, 1757; SARTORI Bernát, 1772; William DERHAM, 1793), a tudományos szemlélet kialakítása (Charles ROLLIN, 1766) vagy a földi boldogulás (mezőgazdasági szakmunkák, A természetnek vizsgálatjára ?...? vezérlés, 1781). A világi boldogulással való összefüggés leginkább a földrajz oktatásában kézenfekvő,[3] de olyik szerző a fizikát is a társadalom fölemelkedésének eszközeként és alapfeltételeként láttatja.[4]

Legélesebbek a fizikatankönyvek összeütközései a csillagászati világkép körül: a többség (BERTALANFFI Pál, 1757; SARTORI Bernát, 1772; PÁLÓCZI HORVÁTH György, 1772) Tycho Brahe kompromisszumos világképét népszerűsíti (eszerint a bolygók ugyan a Nap körül keringnek, de a Nap a Föld körül kering), vagy állásfoglalás nélkül ismerteti a véleményeket (MOLNÁR János, 1777), csupán A természetnek vizsgálatjára ?...? vezérlés c. módszertani könyv áll ki határozottan a kopernikuszi világkép mellett. Egy-egy tankönyv szemléletének konzervativizmusát az jelzi, hogy bizonyos kérdésekben a Szentíráshoz mint végső érvhez folyamodik (pl. Sartori Bernát a fagyás magyarázatában, a folyó- és kútvizek eredetében, a Föld mozdulatlanságának igazolásában stb.); A természetnek vizsgálatjára ?...? vezérlés, noha célnak tekinti a Teremtő mindenhatóságáról való meggyőzést, a konkrét anyag tárgyalásában teljesen mellőzi az isteni és bibliai vonatkozásokat.

A természetrajz tárgy rendszere többnyire a földgolyó (ásványok), növények, állatok (közte az ember) leírásából áll. Ezen belül sokszor a gyakoriság vagy a kuriozitás a csoportosítás szempontja, ritka a rendszerszerű tagolás, de ilyet kísérel meg GÁTI István és a G. Ch. RAFF tankönyvét fordító Fábián József: barmok (ill. szoptató állatok), madarak, halak, kétéltűek, bogarak, férgek (GÁTI István, 1795; G. CH. RAFF, 1799). Világszemléleti különbözést jelent köztük, hogy tartalmazza-e a tankönyv a természet és a test teleologikus teremtettségének gondolatát (William DERHAM, 1793) vagy nem. Általában a közvetített anatómiai ismeretek részletesek, a belső működés leírása azonban vázlatos (pl. emésztés, R. Z. BECKER, 1790; Egészséget tárgyazó katekizmus, 1794) vagy zavaros (kisvérkör, BERTALANFFI Pál, 1757). A lélek hitéhez valamennyi tankönyv ragaszkodik, hogy a magasabb rendű értelmi és érzelmi működéseket megmagyarázhassa (BERTALANFFI Pál, 1757; GÁTI István, 1792).

Néhány természetrajz tankönyv az emberi test fölépítéséről és működéséről

BERTALANFFI Pál, Világnak két rendbéli rövid ismérete, Nagyszombat, 1757.


A jezsuita Bertalanffi világképe a Bibliáé, a világot végesnek tételezi. Az égitestek leírásánál ismerteti Ptolemaiosz, Copernicus és Tycho Brahe Naprendszer-elképzelését, és Brahéét fogadja el („Copernicusnak agya veleje megfordult”, de a Föld nem foroghat, hiszen ez a Bibliával ellenkezne). Ezután földrajzi ismeretek, ásványok, növények és állatok „rendszere” következnek. A rendszerezés külsődleges, a növények felosztása: plánták: fák, cserjék, félcserjék, füvek; az állatoké: járó, repülő, úszó, csúszó-mászó stb. Az emberre vonatkozó ismereteket a 34. és 35. fejezetek tartalmazzák. A test fölépítése, az érzékelés testi eszközei az állatok leírásánál jóval részletesebbek, pl. ott írja le a hallásnál az üllő, kengyel, kalapács, labirintus, csiga, hallóideg fogalmait. A szaporodás mibenlétéről nincs határozott nézete. Azt tudja, hogy minden állat a maga fajától származik. Nem tudja azonban eldönteni, hogy ehhez szükséges-e a nőstény tojása + a hím magva, vagy a nőstény csak edény, amelyben az utód kifejlődik. A mű végső mondandója: Mindezekért méltán imádhadd Istent, csak utáld meg a múlandót.

34. fejezet. Az emberről

A régi bölcsek szerint az ember eleinte úgy termett, mint a palánta, utána megelevenedett és megokosodott. De ez „nevetséges költemény” (206).

Az ember „észből vagy gondolkodó tiszta lelki vagyonságból és eszközös testből öszveegyesült állat” (207). A lelki működést ki-ki tapasztalhatja, s mivel az nem lehet a testtől, az észtől vagy a lélektől kell lennie. „A lélek minden testi elegyedés nélkül tiszta lelki állat” (208). Lelke az oktalan állatnak is van, de az a test halála után semmivé lesz, mivel az állatoknak nem lehet sem bűnük, sem érdemük, nem követi tehát sem büntetés, sem jutalom az örökkévalóságban (209–210).

35. fejezet. Az ember testéről különösön

„Az embernek teste mindenféle sűrő és folyó részeknek öszvefoglalása, melyben némely sűrő részek különbféle edények gyanánt vannak a folyó részeknek béfogadására, eligazítására, elváltoztatására, öszvegyűjtésére és azoknak ismét az illendő helyeken által való kivetésére; némelyek megint különbféle keményebb vagy lágyabb eszközök gyanánt vannak a sokféle mozgásoknak szerzésére; és ugyan minthogy az emberi testben minden változások a mozgástól és az ő csudás csinálmányától származnak, azokáért igazán nedvességet és levegőeget foglaló s forgató alkotmány az.” (210–211.)

Az emberi test a következő alkotórészekből áll (211–212):

Az anatomicusok szerint a kisdedeknek kevesebb a csontjuk, mivel azok még porcogósak, a korosaknak 384 csontjuk van (212).

Az „arteriák vagy dobló erek, melyek a szívből az egész testre kiviszik a vért, és azzal a szívnek dobogását megmértékelik” (212). A tüdőbeli dobló ér a szív jobb szekrényéből a tüdőbe, onnan a szív bal szekrényébe, onnan a testre viszi a vért, a nagy dobló ér a szív bal szekrényéből a testre. A közönséges vagy sendes erek a szívbe visszaviszik a vért. A tüdőbeli csendes ér a szív bal részéről a tüdőn át a szív bal szekrényébe közlekedik, a hizag csendes ér a dobló ér ágacskáiból a szív jobb szekrényébe viszi a vért, a kapuér közvetít a máj és a belek között.

Az inak [ma ezeket nevezzük idegeknek] kétfélék. Az agyvelőbéli inakból 10 pár van. Ezek szolgálnak szaglásra, látásra, ízlelésre, a nyelv indítására, egyéb mozgásokra. A hátgerécvelőbéli inakból 30 pár van, ezek szolgálják a mozgatást.

A musculus (erekkel s inakkal elegyes hús) feladata a mozgatás.

„Mindazonáltal a test nem tokja, hanem eszköze a léleknek” (215), s minthogy a lélek nemes, „az eszközének is igen mesterségesnek kell arra lennie”.

Funkciófajtái: élő s tiszta testi, mely a lélektől nem függ, pl. szívdobogás




[BECKER, Rudolf Zacharias], Szükségben segítő könyv, ford. KÖMLEI János, Pest, 1790.


Ebből az egész könyvből látnivaló, hogy ez csak a parasztoknak íródott. Az igaz, hogy áldott szándék s megbecsülhetetlen igyekezet azt a részét gyámolítani az országnak, amely leggyámoltalanabb, hogy így az egész ország annál erősebbé s virágzóbbá légyen” (VII), de persze nem csak nekik hasznos olvasmány.

A könyv anyaga igen gazdag, van benne művelődés, gazdálkodás, egészségügy, erkölcsnevelés. Célja a jó gazda, jó hazafi, jó keresztény formálása, nem „szoros regulákban, hanem gyönyörű históriákban” (VIII). Az emberi testtel a III/39. fejezet foglalkozik.

III/39. Az emberi testnek mesterséges alkotványáról

„Az ember teste oly mesterségesen alkottatott, és oly sok különb-különbféle részekből s tagokból rakattatott öszve, hogy azt a csudálatos mesterséget és mélységes bölcsességet soha nem lehet eléggé csudálnunk, melyet a Teremtő abban kimutatott. Kétszáznegyvenkilenc darab csont van az egész emberben; a porcogók, apró húscsomók, inak, erek s hártyák pedig számtalanok; s minden részek a legkisebbig bizonyos végekre és hasznokra valók. Tudniillik a csontok erőt adnak a testnek, mint a gerendák az épületnek, és ezek úgy vannak egymáshoz foglalva a bőrök s a porcogók által, hogy mindenütt, ahol kell, forgó csontok légyenek. Az egerek nem egyebek a testben, hanem holmi apró húscsomók, melyek magokat úgy öszvehúzhatják s ismét kinyújthatják, mint a csigák; és az erek által a csontokhoz vagynak erősen foglalva, úgyhogy az egereknek kinyúlások s öszvevonódások által az egész testben meg lehet a csontokat és a csontokkal együtt azután minden tagokat mozdítani.

A főben vagyon az agyvelő, s abból igen sok és igen vékony szálacskák nyúlnak ki, melyek inaknak hívattatnak; ezek közzül kettő az ember két szemére, kettő a két fülére, kettő a két orralyukára szolgál; a több számtalan sokak pedig a hátgerincbe s onnan a testnek minden részeibe széjjeloszolnak. Ezek az érző inak abban az eszközök, hogy mibennünk a lélek mindazokat megtudja, melyeket a szem lát, a fül hall, s a tagok éreznek, szagolnak, kóstolnak. A nyaknak elöl lévő részében vagyon a lélegző lyuk, amelyeken lehelletet veszünk; hátul pedig a nyeldeklő vagyon, amelyen az ételt-italt lenyeljük. A testben magában két üresség van belöl, melyet a keresztül való hártya választ el kétfelé, s a felső üresség a mellyben vagyon, és ebben a két tüdők foglaltatnak bé a szívvel együtt. A tüdők, mint valamely fúvók, béveszik a friss levegőeget magokba, melyet mi bészívunk a lélegző lyukon, s a vért azáltal meghívesítik, hogy nagy forróságban ne légyen. És mikor megesik, hogy a vér felhevül, mindjárt hamarébb megyen olyankor egymás után a leheletvevés magának a természetnek indításából, példának okáért a sebes futás után, a magasra való mászás után, a hideglelésben s egyéb ilyen történetekben, kiváltképpen pedig ha valaki tüdőgyulladásban, oldalnyilallásban vagy a mellyének más nyavalyájában sénlik.

A tüdő az eszköz abban is, hogy hallható szóval beszélhetünk, mivel ilyenkor a tüdő hirtelen a torokra taszítja a levegőeget, s a torok öszvébbhúzódik, vagy szélesebben kinyílik, ahhoz képest, amint akarunk, vagy vékonyabb, vagy vastagabb hangon szólani. – A szív majdcsaknem olyan a testben, mint egy vízi puska, mivel a vért e’ taszítja s lövöldözi ki az egész testbe az ereken mint megannyi vastag csöveken, ahonnan ez ismét visszafoly a szívbe más ereken; mely szüntelen való forgása által a vérnek széjjelhordatik a tápláló nedvesség az emberi testnek minden részeibe. A szívnek minden mozdulása által egy–egy taszítás esik s véren, mely által az az erekben tovább taszíttatik. A bal karján kell hát az embernek, mindjárt a hüvelykén alol tapogatni az eret, hogy megtudhassuk, ha rendes-é annak a verése vagy rend kívül való, mert az egészséges emberben amennyit vér egy minuta alatt az ér, annak a száma hatvan és hetven közt határoztatik meg, hol több, hol kevesebb, közönségesen pedig hatvan. Ha hát valamely betegnek az ere hetvenen is sokkal túl vér, ez annak a jele, hogy ő forró hidegben vagyon. Változik még az érverés az emberben a verésnek erősségére vagy erőtlenségére s keménységére vagy lágyságára nézve is, mert a kemény érverés úgy visszaüti az ember ujját, ha odatartják, mintha fából volna az ér. Néha rendetlen is az ér verése, midőn tudniillik nem egyforma idő múlva üt egymás után, hanem néha szaporább, néha lassúbb; vagy néha keményebb, néha pedig gyengébb a verése.

A keresztül való hártyán alol lévő üregben a gyomor, a máj, az epe, a lép, a vesék, a hólyag, a haskövérség és a belek vagynak. A gyomorban az étel s az ital együtt megemésztetik, és öreg habarékká válik, amely habarék onnan a hurkákba megyen, és itt a tápláló nedvesség különválván az étel többi seprejétől, általmegyen a tejes edényekbe, s azokból a téjtartóba, és onnan a vérbe.”




GÁTI István, A természet históriája, melyben az sványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak megesmertető bélyegeivel, termszetekkel, hasznokkal, hazájokkal rendbeszedve és a gyenge elmékhez alkalmaztatva mind együtt magyar nyelven legelőször bocsátja ki. Pozsony, Wéber Simon Péter nyomdája, 1795.


A szerző korábban hasonló címmel kiadott már egy munkát (Természet históriája, melyet a gyenge elmék kedvekért készített, Máramarossziget, 1792), annak anyagát fölhasználva most bővebb és rendszerezettebb tankönyvet készít. Felosztásának alapja a hasznosság. Az emberről az állatokról szóló rész 4. szakaszában esik szó. Itt felosztást nem ad, mert bár az emberek különböznek bőrszín, nagyság, erő, erkölcs tekintetében, ezek alapján nem sorolhatók osztályokba („nemekbe”), „annál is inkább, hogy a Szentírásból tudjuk, hogy mind az egész emberi nemzet egy vérből teremtetett” (275).

Különbség van azonban a férfi és a nő között, „nemcsak azért, hogy az asszonyi nemnek mind lelke, mind testének alkotványa gyengeségével, kényességével, szépségével nagyon sokat különböz a férfiú nemétől, hanem azért is, hogy noha a férfiúi nem sokkal szaporább, mégis egynéhány esztendőknek elfolyása után olyan egyenlő számmal vagynak a föld színén, hogy a különbséget észre nem lehet venni” (275–276). Ez alkalmat ad néhány népességnövekedési, halálozási, születéskor várható élettartamra vonatkozó statisztikai adat közlésére: ezekből kiderül, hogy a nők tovább élnek a férfiaknál. A megélhető legmagasabb életkorra a karánsebesi Rovin János (élt 172 évet) és neje, Desszor Sára (élt 164 évet) szolgál például, akiknek halálakor fiuk 90 éves volt (ami szerint atyja 82 éves korában nemzette őt, ez sem semmi, anyja pedig 74 évesen szülte, ez pedig igazán világcsúcs).

Az ember „testének alkotványa különböz minden állatokétól, úgymint amely az égre egyenesen fölemelkedett két lábain, hogy ezzel is az égre vezéreltessék; mezítelen teste, kivévén némely szőrös részeit, szárny helyett mindenre alkalmatos keze, értelmes beszédeket szóló nyelve, a férjfiúnak bajusza, szakálla, az asszonyi nemnek pedig a mellyén két emlői” (278). Az állatok között a majom áll hozzá legközelebb.

A lélek „az a valóság, mely bennünk gondolkodik, ért, akar, okoskodik” (288). „Ülőszéke az agyvelőben, a szemgyökerekkel általellenbe ott vagyon, ahol az érző inak gyökerei öszvetalálkoznak, és mozgató inaknak kezdete vagyon. Ennek miségéről, hollétéről, természetéről csak az ő munkáiból tudunk a természetből, mely munkákat a testnek tulajdonítani nem lehet” (Uo.).

„Az érzés pedig a lélekre-é vagy a testre vagy talán mind a kettőre inkább tartozzék, maig se bizonyos. De a’ bizonyos, hogy olyan változások vagynak mibennübk, melyeket a testtől várni lehetetlen lévén, valami másnak kell bennünk azt nemzeni, melyet mi léleknek hívunk” (288–289). Ilyen működések a gondolkodás, az értelem, az akarat, az okoskodás. Forrása az öt érzékenység.




DERHAM, William, Physico-theologia, azaz az Isten lételének és tulajdonságinak a teremtés munkáiból való megmutatása, ford. SEGESVÁRI István, Bécs, 1793.


Ajánlása Teleki Józsefnek szól. Gondolatai szövegszerűen is emlékeztetnek GYARMATHI Sámuel Okoskodva tanító magyar neylvmesterére. Hangsúlyozza a magyar nyelvű művelődés fontosságát, idézi J. F. Reinmann nevezetes bírálatát a magyarok műveletlen természetéről, amely Czvittinger Dávidot az első magyar bibliográfia és írói lexikon összeállítására serkentette. Verses üdvözletet írt a műhöz Szőnyi Benjamin (Charles Rollin tankönyvének fordítója), Márton István és Látzai József, mindketten pápai professzorok. Az emberről az V. könyv szól. A test részeit, működését azonban az állatoknál (IV.) írja le részletesen, itt szó esik a test szerveződéséről (arterie, venae, musculi, membrans, humores), érző inakról [értsd: idegekről], érzékszervekről (csiga, labirintus, Eustachius-kürt), vérkeringésről (ez utóbbi elég nehezen érthető) stb., a rendkívül részletes anatómia azonban csupán bizonyság: „Sohasem szokott a természet valamit elfelejteni, hanem mindazokat a következéseket előre látja és tudja, amelyek szükségesképpen következnek az olyan dolgok után, amik bizonyos dolgok végett formáltattak, és minden megjobbíttathatásoknak elejit vette mindazokban, amiket készített. Ez az előre való gondoskodás nyilvánvaló bizonysága az egy csudálásra méltó bölcsességnek.” (243.)

V. Az embernek megvizsgáltatása

„Az állatok közt legelső lesz az ember, akit itt megvizsgálok. Méltán meg is érdemli az ember, hogy itt első helyet foglaljon, annyival is inkább, hogy az állati világban maga az Isten emelte őtet erre az első rangra, 1Móz 1,26. Monda az Isten […]. És valósággal egy olyan remek munka az ember, egy olyan kis világ, a Teremtő mindenhatóságának és mesterségének egy olyan rövid summája, hogy maga egyedül elégséges arra, hogy az Istennek lételét és tulajdonságait kimutassa […] (417–418).”




Egészséget tárgyazó katekizmus a köznépnek és az oskolába járó gyermekeknek számára, hogy tudhassák egészségjeket becsülni és őrizni”, Sopron, Sziesz Klára nyomdája, 1794.


A németből fordított mű elsősorban tankönyvnek készült, de templomban is oktatható.

Hangsúlyozza: az egészség célja, hogy az ember jól szolgáljon Istennek, majd magának, majd felebarátjának. Felfogása épp ellentétes a középkor fölfogásával: Isten azt akarja, hogy egészségesek legyünk, bűnt tehát azzal követünk el, ha okot adunk a betegségre.

Az egészség vetületében a következő tényezőket vizsgálja: levegő, eledel, ital, alvás, mozgás, elmeindulatok, ruházat, betegség. Egy rövid mutatvány az emésztésről:

„Amint az ember lenyelte az eledelt, az ő gyomrában az ott lévő nedvekkel és epével öszvekeveredik, felolvad, meghígul. A hígabb részét beszíják magokba az erek, és a vér közé keveredik, ahol véré válik. [A sűrűbb része] a belekbe veszi magát, ganéjjá lesz” (20). A túl sok étel, kivált ha rágatlan, epesárrá vagy gyomortakonnyá lesz, és az káros. Igen egészséges a zöldség, a káposzta, a krumpli avagy földi alma.

Hangsúlyozza a tisztaság fontosságát. A gyermeket korán tisztaságra kell szoktatni, reggel mosson arcot, szájat, fésülködjék, tartsa a ruháját „tisztán, csinosan”. „Eszerént reménleni lehet, hogy hozzászoknak a tisztasághoz, és azt szeretni fogják egész életekben” (69).

vonal
Bibliográfia

Tudománytörténeti szakirodalom

BARTHA János, ifj., Mezőgazdasági szakirodalmunk a XVIII. században, Bp., 1973.

CSINÁDY Gerő, Földrajzi tankönyvirodalmunk a XVIII. században, PedSz, 1959.

DRESCHER Pál, Régi magyar gyermekkönyvek. 1538–1875, Bp., 1934.

ECSEDY István, Az első földrajzi tankönyv magyar nyelven, Földrajzi Közl, 1911. 44-45.

FINÁCZY Ernő, A magyarországi közoktatás […], I–II, Bp., 1899–1902.

KISS Áron, A magyar népiskolai tanítás története, I–II, Bp., 1881–1883.

LIGETI Béla, A magyar matematika története a 18. század végéig, Bp., 1953.

M. ZEMPLÉN Jolán, A magyarországi fizika története 1711-ig, Bp., 1961.

M. ZEMPLÉN Jolán, A magyarországi fizika története a 18. században, Bp., 1964.

MÁRKI Sándor, A földrajz-tanítás története Magyarországban, Földrajzi Közl, 1891. 268–269.

MÉSZÁROS István, A magyar nevelés története. 1790–1848, Bp., 1968.

MÉSZÁROS István, Népoktatásunk […] 1553–1777 között, Bp., 1972.

MÉSZÁROS István, Népoktatásunk […] 1777–1830 között, Bp., 1984.

MOLNÁR Aladár, A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században, I, Bp., 1881.

PÓCSI Katalin, A magyar nyelvű geográfiai irodalom kezdeteiről - Földrajzi leírások a 18. századból, MKsz, 1994.

RAVASZ János, A magyarországi köznevelés vázlata, PedSz, 1954. 569–610.

SZABADVÁRY Ferenc, SZŐKEFALVI NAGY Zoltán, A kémia története Magyarországon, Bp., 1972.

SZÉNÁSSY Barna, A magyarországi matematika története a 20. század elejéig, Bp., 1970.

A táguló világ magyarországi hírmondói. XV-XVII. század, kiad. WACZULIK Margit, Bp., 1984.

Technikatörténet. 1760-1960, szerk. ENDREI Walter, JESZENSZKY Sándor, Bp., 1993.

VARGHA György, A földrajztanítás fejlődése […] = TELEKI Pál, VARGHA György, Modern földrajz és oktatása, Bp., 1923. 174–189.


Gyermekeknek és ifjúságnak szánt magyar nyelvű könyvek, 1750–1799

ABC könyvecske a nemzeti iskoláknak hasznokra, közzéteszi PÁL Gáspár, magyarra átdolgozta RÉVAI Miklós, Pozsony, 1777.

ABC könyvecske, mely a szabad királyi Révkomárom városában lévő evang. reformátusok oskolájokban tanulóapróbb gyermekek számára nyomtatatott, Komárom, 1799.

Abecedarium latino-hungaricum seu elementa lingua latinae et ungaricae, Debrecen, é.n.

Az apostoli magyar hazának nemzeti oskoláit gyakorló nevendék kisdedeknek szabott rendtartásai vagy regulái, Buda, 1780.

BARANYI László, Rövid magyar geographia, Pest, 1796. [Valószínűleg nem gyermekeknek szánt ismeretterjesztő mű]

BEAUMONT, Marie, Kisdedek tudománnyal teljes tárháza, ford. DERZSI Ö. János, THORDAI Sámuel, I–IV, Kolozsvár, 1781.

BECKER, R. Z., Szükségben segítő könyv, ford. KÖMLEI János, Pest, 1790. [Nem gyermekeknek szánt, de iskolában használt mű]

BERTALANFFI Pál, Világnak két rendbéli rövid ismérete, Nagyszombat, 1757. [Második kiadás: Nagyszombat, 1796]

Bévezetés a számvetésre a magyar és hozzá tartozandó tartományok nemzeti oskoláinak számára, Buda, 1780. [Második kiadás: Buda, 1784]

CAMPE, J. H., Ámerikának feltalálásáról a gyermekek és az ifjak kedvekért, ford. GYARMATHI Sámuel, I–III, Kolozsvár, 1793.

CAMPE, J. H., Erkölcsi könyvecske, Nagyszeben, [179?].

CAMPE, J. H., Erkölcskönyvecske, ford. FÖLDI Ferenc, Komárom–Pozsony, 1789. [Második kiadás: Nagyszombat, 1790]

CAMPE, J. H., Ifjabbik Robinson, ford. GELEI József, Pozsony, 1787.

CAMPE, J. H., Ifjabbik Robinson, ford. GYARMATHI Sámuel, Kolozsvár, 1794.

CZIDER Pál, Magyar arithmetica, Buda, 1751.

DERHAM, William, Physico-theologia, ford. SEGESVÁRI István, Bécs, 1793. [Elsősorban nem gyermekeknek szánt ismeretterjesztő mű]

Egészséget tárgyazó katekézis a köznépnek és az oskolába járó gyermekeknek számára, hogy tudhassák egészségöket becsülni és őrizni, Kolozsvár, 1797.

Elementa linguae latinae in usum scholarum nationalium per Regnum Hungariae et adnexas provincias, Buda, 1780. [Magyar értelmezésekkel]

Elementa linguae latinae in usum scholarum nationalium per Regnum Hungariae et adnexas provincias. A deák nyelvnek eleji a magyar nemzeti oskolák számára, Buda, 1781.

Emberséges ember egész tisztje, ford. KOVÁCS Ferenc, Győr, 1775.

Ének az őrző angyalokról, a nemzeti oskolákat gyakorló esztergomi kisdednevendékeknek számára, Pest, 1783.

FÜLEP Gábor, A.B.C. könyvecske a magyar falusi oskolák számára, Buda, 1793. [Második kiadás: Buda, 1795. Számos kiadása jelent meg névtelenül. Szlovák iskolák számára bilingvisen. A szerző Eőry, Őry, Felsőőry előnévvel, FÜLÖP, FILEP néven is szerepel]

GÁTI István, A természet históriája, Pozsony, 1795. [Második kiadás: 1798]

GÁTI István, Természet históriája, Máramarossziget, 1792.

GELLERT, Ch. F. Erkölcsös meséi és előbeszéllései, ford. KÓNYI János, Pécs, 1776. [Nem gyermekeknek szánt, de iskolában használt mű]

GÖBÖL Gáspár, Utazó lélek, Pest, [1785]. [Nem gyermekeknek szánt ismeretterjesztő mű]

GYARMATHI Sámuel, Okoskodva tanító magyar nyelvmester, I–II, Kolozsvár, 1794. [Második kiadás: Kolozsvár–Szeben, 1794]

Hasznos múlatság, azaz a kisdedek tanúságára és hasznokra a tudni szükséges dolgokrúl egybeszedett kérdések és feleletek, ford. KLOBUSICZKY Antal, Pozsony, 1764.

HATVANI István, A fiúi és leányi oskolákban tanuló gyermekek számára íratott rövid könyörgések a gyengébb préceptorokhoz avagy tanítókhoz és szülékhez való oktatással és intéssel, [1752] = Keresztyén Catechismus, Bázel, 1760. [Harmadik kiadása: Debrecen, 1768]

HATVANI István, Az úri szent vacsorára megtanító könyvecske, Bázel, 1760.

HUFELAND, CH. W., Az ember élete meghosszabbításának mestersége, ford. KOVÁTS Mihály, Pest, 1797. [Második kiadása Pest, 1798, bővített kiadása I–II, Pest, 1799]

HUSZTI András, Ó és új Dácia, Bécs, 1791. [A kiadó által az ifjúságnak szánt ismeretterjesztő mű]

HÜBNER János, Száz és négy bibliabéli históriák, ford. FODOR Pál, Bázel, 1754. [További kiadásai: Bázel, 1760, Debrecen, 1769, Debrecen, 1772, Debrecen, 1776, Győr, é. n., Pozsony, é. n.]

Az időrül való tanúságok a magyar és vidék tartományok nemzeti iskoláinak számára és hasznára, Buda, 1780.

Jeles gondolatok rövid történetekkel, Kolozsvár, 1777.

JENEY György, Természet könyve, Pest, 1791. [Nem gyermekeknek szánt, de iskolában használt mű]

KAZINCZY Ferenc, Magyarország Geographica, Kassa, 1775. [Nem gyermekeknek szánt ismeretterjesztő mű]

Kis katekizmus kérdésekkel és feleletekkel a kisgyermekek oktatására a császári és királyi tartoményokban, h. n., 1778. [Számos további kiadás]

Kisded magyar grammatika, Pozsony, 1797.

KÖVY Sándor, A magyar törvénynek rövid summája a gyermekek számára, Pozsony, 1798.

LENGLET, Dufresnoy, Rövideden egybenfoglalt gyermekek geographiája, ford. LÁZÁR János, Szeben, 1750.

LITERÁTI MÁDI János, Gyermeki elméhez intéztetett erkölcsi rhytmusok, Pest, 1754?. [Három énekkel bővített kiadása Pest, 1761, új énekekkel bővített kiadása Buda, 1769]

LOSONTZI István, A szent históriának summája, Pozsony, 1771. [Második kiadása Vác, 1783]

LOSONTZI István, Hármas kis tükör, Pozsony, 1773. [További kiadásai a században: Pozsony, 1777, 1781, Vác, 1781, Pozsony, 1783, 1786, Kassa, 1791, 1793, Pozsony–Komárom, 1793, Komárom, 1795]

Magyar A-bé-ce, h.n., é.n.

Magyar grammatika, Buda, 1781. [További kidásai: Bécs?, 1795, Buda, 1796]

A magyar szólásnak kezdetéről és módjáról való keresztényi tudomány, Nagyszombat, 1756.

MARÓTHY György, Arithmetica, Debrecen, 1743. [További kiadásai: Debrecen, 1763, Debrecen, 1782]

MOLNÁR János, A természetiekről Nevvton tanítványinak nyomdoka szerént, Pozsony–Kassa, 1777. [Az előzéklapon: A fizikának eleji, ezért tévesen e címen is előfordul]

NAGYVÁTHY János, A szorgalmatos mezei gazda a Mgyarországban gyakoroltatni szokott gazdaságnak rendjén keresztül, I–II, Pest, 1791. [Nem elsősorban gyermekeknek szánt, de iskolában használt mű]

A néemt nyelvnek megtanulására való könnyű és helyes intézet a magyar nemzeti iskoláknak számára, Buda, 1781.

Az olvasás gyakorlására rendeltetett könyvnek második része a magyarországi és magyar koronához tartozó falukban találtató nemzeti oskolák számára, Buda, 1792.

OSTERVALD, J. F., A szent históriának rövid summája, ford. MARÓTHY György [első kiadása 1770 vagy előtte, a Debrecenben 1780-ban megjelent kiadás már a 19.]

P. J., Új esztendei ajándék a jó igyekezetű fiúgyermekeknek, Kolozsvár, 1799.

PÁLÓCZI HORVÁTH György, Természetnek és kegyelemnek oskolája, Győr, 1772. [További kiadásai: Győr, 1775, 1778. Elsősorban nem gyermekeknek szánt elmélkedő mű]

PATAY Sámuel, Egy jó atyának fiait oktató tanítása, Lipcse, 1788.

PÉCZELI József, Haszonnal mulattató mesék […] az olvasásban gyönyörködő ifjaknak kedvekért […], Győr, 1788. [Második kiadása valószínűleg Komárom, 1788]

PERLAKY Dávid, A gyermekek imádságos könyve, Komárom, 1792.

PERLAKY Dávid, Gyermekek- és ifjaknak imádságos és énekes könyve, Komárom, 1793.

PERLAKY Dávid, A kisdedeknek első tanulságok a keresztyén tudományból, Komárom, 1791.

PETIK Ambrus, Geographia, avagy tekéntetes, nemes Békés vármegye tartományja földjének leírása, Gyula, 1784. [Kézirat. Kiadta DANKÓ Imre, Gyula, 1961]

[PLESSING] P. P. I., A magyar mezei és házi gazdaságnak kalendárioma […] a falusi oskolamesterek és a házigazdák számára, hogy gyermekeiket oktathassák, Pest, 1796.

RAFF, G. CH. Geografiája, a gyengébbek elméjéhez alkalmaztatott és magyarul kiadatott, Vác, 1791.

RAFF, G. CH., Természeti história a gyermekeknek, ford. és átdolg. FÁBIÁN József, Veszprém, 1799.

RÁTH Mátyás, Keresztyén fehjérnépnek [!] való imádságos könyv. I. Gyermekekre és nevendék leánykákra tartozandó, Győr, 1788.

RÉVAI Miklós, ABC könyvecske a nemzeti skóláknak hasznokra, Buda, 1780. [Második kiadása: 1796]

RÉVAI Miklós, Az ékes írásnak a nemzeti oskolákra alkalmaztatott eleji, Buda, 1779. [További kiadásai: 1779, 1780, 1781, 1782, 1790, 1791]

RÉVAI Miklós, A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől kettős tanúság avagy ortográfia a nemzeti oskolák számára, ?Nagykároly, 1778. [További kiadásai: Buda, 1780, 1781, 1782, 1790, 1793, 1795, 1798]

RÉVAI Miklós, A magyar nyelvtanításnak két részei, az igaz kimondás és az igaz írás a nemzeti oskolákra alkalmaztatva, Buda, 1779.

RÉVAI Miklós, A mezei gazdaságnak folytatásárul a magyar hazának és ehhez kapcsoltatott vidék tartományoknak nemzeti oskolái módjához alkalmaztatott tanúságok, Buda, 1780. [Második kiadása: Buda, 1792]

RÉVAI Miklós, Várasi építésnek eleji, Buda, 1780.

ROLLIN, Charles, Gyermekek fizikája, ford. SZŐNYI Benjamin, Pozsony, 1774. [Esetleg első kiadása 1766]

Rövid sommája az öreg katekizmusnak kérdésekkel és feleletekkel az ifjúságnak oktatására a császári és királyi tartományokban, Buda, 1778.

SARTORI Bernát, Magyar nyelven filozófia, Eger, 1772.

SEELMANN Károly, A jelesebb rendeken lévő nevendék gyermekek jó móddal lehető taníttatásokra való útmutatás vagy gyermekek barátja, Kolozsvár–Szeben, 1794.

SEILER, Friedrich Georg, Jeles innepekre való kérdések […] a keresztyén nevendékenység számára, ford. HRABOVSZKI György, Veszprém, 1789.

SULZER, Johann Georg, A természet munkáiból vétetett erkölcsi elmélkedések, ford. SÓFALVI József, Kolozsvár, 1776.

SZALLER György, Különbféle példázatok és oktatások […] az anyai magyar nyelvet tanuló pozsonyi fő gyimnáziomnak számára, Pozsony, 1793.

SZALLER György, Magyarország földleírásának rövid foglalatja, Pozsony, 1796.

SZATMÁRNÉMETI PAP István, Magyarország versekben valórövid leírása, Nagykároly, 1756.

SZATMÁRNÉMETI Sámuel, A keresztyén vallásnak tudománnya, ?, 1788.

SZEKÉR Joachim, Magyarok eredete a régi és mostani magyaroknak nevezetesebb cselekedeteivel együtt, Pozsony–Komárom, 1791.

A Szentírásból egybeszedett ó- ás újtestamentombéli történetek a magyar nemzeti oskolák számára, ?, ?. [A 19. században számos további kiadása]

SZOMBATHY János, ABC könyvecske a magyarországi apróbb oskolák hasznára, Pozsony, 1797.

VECSEI P. István Magyar geografiája, Nagykároly, 1757. [Elsősorban nem gyermekeknek szánt ismeretterjesztő mű]

WHATMAN, I., A jó gazdaember, ford. és átdolg. KŐHALMI FEKETE Gergely, Pozsony–Pest, 1798. [Nem gyermekeknek szánt, de iskolákban használt mű]

WIEGAND, Johann, Az ausztriai paraszt ifjúságot a jól rendelt mezei gazdaságra oktató kézikönyvecske, ford. PISKÁRKOSI SZILÁGYI Sámuel, Pozsony, 1774. [Második kiadása: Pozsony–Kassa, 1776]


Pedagógiai iratok

DECSY Sámuel, Pannóniai féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv, Bécs, 1790.

MOLNÁR János, Petrovszky Sándor úrhoz […] tizenöt levelei, midőn őtet a jó nevelésről való írásra ösztönözné, Pozsony–Kassa, 1776.

PERLAKY Dávid, A gyermekek jó neveléséről való rövid oktatás, Komárom, 1791.

SEILER, Friedrich Georg, Oskolai vezér, vagy az okos és hasznos oskolai tanításra vezető könyvecske, ford. SZAKONYI József, Pozsony, 1792.

A tanítók kötelességei, a tanítnivalók és ezeknek rendi és mósja a helv. vallástételt követő debreceni kollégium alsó oskoláiban, Debrecen, 1795.

A természetnek vizsgálatjára és helyes esméretére vezérlés a magyar nemzeti oskolák számára, Buda, 1781. [A 19. században számos további kiadás]

TÓTH PÁPAI Mihály, Gyermeknevelésre vezető útmutatás, Kassa, 1797.

WESZPRÉMI István, A kisded gyermekek neveléséről, ?, 1760.

vonal
Jegyzetek

1: „Mit kell tehát azok felől tartani, akik úgy intik a gyermekeket tanulásra és munkára, hogy azáltal jövendőben elélhessenek, tisztességet és gazdagságot nyerhessenek? Felelet: Nem tartom helyeseknek az ilyen motívumokat. [A lélek igaz nemessége mint motiváció] tartósb és hathatósb lészen evilági dicsőségnek ördögi reprezentációinál.” BÁRÁNY György, A. H. Franckénak […] oktatása a gyermeknevelésrül, Halle, 1711. 13-14. (vissza)

2: A természetnek vizsgálatjára és helyes esméretére vezérlés a magyar nemzeti oskolák számára, Buda, 1781. 8.(vissza)

3: „A geográfiából vagy a földnek leírásából is hasznos a városi és falusi oskolákban közönségesen annyira megtanítani a gyermekeket, hogy annak hasznát vehessék a mindennapi társalkodásban, a kereskedésben, házi mesterségekben és a katonai életben.” Friedrich Georg SEILER, 1792. 19.(vissza)

4: „Ily módon még a közemberek is tudósbak, emberségesebbek, gondosabb gazdák, ökonómusok, akármely mív- és mesterségben találósb eszűek, egyszóval Istennek, királynak, hazának s magoknak hasznosabb colonusok, munkás emberek lehessenek.” Charles ROLLIN, 1766. 7b—8a. (vissza)

vonal




Frankovith Gergely: Hasznos és fölötte szükséges könyv (1588)
összeállította: Huller Alíz

Az eddig ismert legrégebbi magyar nyelvű nyomtatott orvosi könyv szerzője Frankovith Gergely. Műve 1588-ban jelent meg. Többen és többször ismertették már, alaposabban először Sadler József foglalkozott vele, aki mint „valódi nyegle kuruzsló s nem orvos által írt, babonával és képtelenségekkel teljes munkát” ítéli meg, nem túl hízelgően. Más kutató - Varjas Béla - így ír a könyvről: „...csudálatos naivsággal és tudálékossággal egybeszerkesztett félig vallásos, félig orvosságos könyve.” Ő még azt is megkockáztatja, hogy Frankovith műve még a maga korában sem volt használható. Bárhogy is van, a magyar orvostörténet szempontjából azonban nem elhanyagolható könyv és szerzője joggal tart számot érdeklődésünkre.

Frankovith maga háttérben marad könyvének ismertetése során és nagyon keveset tudunk róla. Például Szinnyei József csak ennyit közöl róla: „Frankovics Gergely orvosdoktor”. Születési helyéről és idejéről semmi pontosat nem tudunk, saját közlései alapján következtethető ki, hogy 1557 előtt született, feltehetőleg Baranya megyében. Fiatal éveiben csikós volt a Zala folyó vidékén, ezután kerül valószínűleg Sopronba, ahogy könyve ajánlásából kiderül: „Én Sopron Varosaban immar egy nyhany esztendőtől fogva eltem.” Egy 1587-es irat mint orvos doktort említi Sopronban.

Saját bevallása alapján nem tanult orvos, ellenfelei ezért meg is vádolták, hogy mesterségét egy borbélytól tanulta. Magakészített gyógyszerekkel kereste fel betegeit, nem küldött senkit patikába, hogy betegeit megkímélje attól, hogy kétfelé kelljen fizetniük. Tíz évig praktizált Sopronban, utóda nem volt ilyen sokáig szolgálatban, vagyis szerzőnk jól bevált annak ellenére, hogy „noha nem volt deák”.

A könyvben megtalálhatjuk a gyógyszereket és a gyógymódokat a különböző nyavalyákra, és igen sok és hosszú imádságot és egyházi éneket is közöl, melyeket ő maga írt. Nem lehetett műveletlen, hiszen tudott latinul, és latin verseket is közöl.

Életének utolsó, Sopronban töltött évtizedéről már többet tudunk. Sógorával családi viszályba keveredett, és még rontást is küldött rá és családjára valaki, minek következtében gyermekük meghalt, ő pedig feleségével együtt súlyosan megbetegedett. Több irat fennmaradt ennek a perpatvarnak hosszasan bonyolódó szálait bizonyságul adva. Valószínűleg megszerezte a soproni polgárságot. Nincs adatunk nemesi származására nézve, mégis megtaláljuk könyvében a címerét, melyet alighanem ő maga állított össze. Feltehetőleg 1599-ben már meghalt, mert utóda 1600 jan.5-én jelent meg a városi tanács előtt.

Frankovith sokat emlegetett művének a szakirodalom nyilvántartotta egy teljes példányát, melyet az MTA könyvtára őriz, az OSzK-ban egy ívnyi töredék található, és 1953-ban a Budapesti Egyetemi Könyvtár szerzett meg még egy teljes példányt. Feltehetőleg nem csak egy kiadás létezett a műből, hanem legalább kettő. Ezt a feltevést engedi eldönteni Frankovith saját ajánlása az „Elöl való intes”-ben is, melyben utal bizonyos különbségekre. Az első kiadás, Manlius magyarországi ténykedése alapján, az 1582 és 1585 közötti években készülhetett, Németújváron.

A könyv bővebb ismertetése, felépítése szempontjából:

A kötet beosztása: (1) A címlap hátán Summája e könyvnek - (2) A következő leveleken a szerző ajánlása /Nádasdy Ferencnek, sopron vármegyei nemes uraknak, Megyeri Imre viceispánnak / - (3) Elöl való intés, emlékeztetése a kerestyén embernek - (4) Hat latin vers - (5) Dicsekvő megjegyzés arról, hogy Böite István...püspök...reávetette keze írását e könyvre - (6) Imádság - (7) Néhány sor a szerzőtől arról, hogy a könyvet az élet és igazság könyvének nevezi. - (8) A jó élet három feltételéről: az istenfélelemről, tisztességes életről és az egészségről - (9) Előszó: Istentől kegyelmet kívánok minden jámbor kerestyén embernek és alázatos szolgálatomat ajánlom kezdettel és Szigethy Francovith Gergely Doctor aláírással - (10) A szerző címeréről szóló latin vers - (11) Frankovics saját tudományát védelmezi az irigyekkel szemben - (12) a főrészben hosszan tárgyalja 32-féle módon felhasználható orvosságát, a Serapium kenetet és annak készítési módját - (13) Orvosi vonatkozásban szól még a pestisről és ellenszereiről - (14) Valláserkölcsi szempontból foglalkozik a betegséggel, házassággal, gazdagsággal, háborúval és halállal - (15) Imádságokat és a könyv végén énekeket is fűz mondanivalóihoz. - (16) E könyvnek részeiről való tábla és a sajtóhibák jegyzéke.

Ez az első és a XVI. században egyetlen magyarországi könyv, amelyben rézmetszetes illusztrációk jelentek meg. Eredetileg valószínűleg tíz képet tartalmazott a sorozat, de csak nyolc darab maradt meg.


Forrás:

BORSA Gedeon, Könyvtörténeti írások I. A hazai nyomdászat 15-17. század, Bp., 1996.

vonal




Gombocz Zoltán: A régi magyar ételnevek eredetéről
összeállította: ???

Gombocz Zoltán e cikkében (megjelent a Magyar Nyelv 1. számában két részletben, a 160–168. és a 254–261. oldalakon) régi magyar ételneveink eredetéről próbál meg számot adni. Mindezt azért tartja fontosnak, mert az azonos művelődési körbe tartozó szavak etimológiája sok mindent elárulhat egy közösség művelődéstörténetéről, a szavak eredetét vizsgálva felfejthető, milyen kulturális hatás gyakorolt egymásra két egymással érintkező nép. Ételneveink ebből a szempontból igen érdekesek, vándorútjuk, terjedésük jelzi az adott étel elterjedésének útját. A szerző által vizsgált ételneveink eredet szerint 6 csoportra oszthatók: honfoglalás előtti, szláv, német, oláh, olasz és balkáni (perzsa, török, újgörög balkáni közvetítéssel) jövevényszavak.

Számunkra azonban az ételnevek eredeténél érdekesebbek maguk az ételnevek, amelyek Gombocz csoportosítását követve az alábbiakban olvashatók:


Tésztafélék: Tejtermékek: Levesek: Mártások, szószok: Húsételek: Vegyes:
vonal




Lencsés György orvosi könyve (16. sz. vége)
összeállította: Huller Alíz

Erdélyből, a fejedelem környezetéből származik egy kéziratban ránk maradt orvosi könyv, melynek szerzője nagy valószínűséggel Lencsés György, Báthory Kristóf leányának főszakácsmestere. Az Emböri testnek betegségiről való orvosságok sok baj ellen ajánl gyógyszert. Lencsés körültekintő, kritikus és erősen gyakorlati érzékű ember, és járatos a külföldi irodalomban. Anyagát valószínűleg több orvosi könyvből gyűjtötte össze és fordította le. Műve keresett volt még főrendű körökben is. Ezért többször lemásolták.

Lencsés könyvéről először Gulyás Károly, a Teleki-könyvtár őre írt néhány soros ismertetést a Magyar Nyelv 1913. évfolyamában, nagyobb ismertetés pedig 1940-ben, szintén G.K. által.

Tartalmilag hat részre tagolódik, az első és legterjedelmesebb része (az egész mű kétharmada) az Emberi testnek betegségiről való orvosságok, a második rész a Testnek ékesítésére való orvosságok, a harmadik rész címe: Forróságokrol avagy hideglelésröl valok, a negyedik rész Dagadásokrol és annak sebeiröl valok, az ötödik Fegyver avagy egyéb ... lőtt sebekröl. És csontbeli nyavalyákról szól. A hatodik és utolsó rész címe: Mérges állatoknak megmarásárol. És egyéb mérges dolgoknak ártalmi ellen.

A könyvben vannak egyéb bejegyzések is, egy részük utólag hozzáillesztett levélcsíkokon ( ezek jórészt talán később hallott gyógymódok, gyógyszerek leírásai, részben stiláris javításokat tartalmaznak) illetve a belső kötéstáblára is kerültek. A kötet terjedelme már önmagában is figyelemre méltó, hiszen közel ezer lap, de azért is, mert a mű minden tekintetben a kor tudományos színvonalán áll. Nem hasonló a herbáriumokhoz és kuruzsló munkákhoz. Rendszerét tekintve követi a XVI. századi külföldi orvostudományi munkák szerkezetét. A betegségek leírását a kódex törzsét képező első részben kezdi, méghozzá a fejen, s a fejtől lefelé halad végig az emberi testen, egyenként előveszi az összes testrészt és minden szerveket (agyvelő, fül, orr, szem, száj, fogak, nyelv, torok, gége, tüdő, szív stb.). Ezeknek minden akkor ismert betegségét külön fejezetben tárgyalja, kimerítően ismertetve a baj okát, a tüneteket, lefolyását, ellene való védekezés módját. Elővezeti, hogy milyen ételt és italt kell fogyasztani, s mitől kell kiváltképp tartózkodni. A fejezetek végén az orvoslásról és a gyógyszerekről, elkészítési módjukról szól. Esetenként tíz-húsz gyógyszerfélét is felsorol. Nagyon alapos. Minden bizonnyal nem valamely idegen orvosi könyv szolgai másolata csupán, ugyanis jócskán közöl saját tapasztalatokat, itthoni gyakorlatból szerzett ismereteket, sok hazai vonatkozást, hivatkozást. Szerepet kap a szerző egyéni véleménye, nézete is több kérdés kapcsán.

A kézirat szövege mindvégig igen gondos és szép, egyenletes írással készült. Javítás, törlés alig fordul elő benne, a szókihagyás jellegzetes hiba, ami viszont másolásnál fordul elő legtöbbször. A szerző, Lencsés György erdélyi ember volt, művében elejtett vallásos megjegyzéseiből következtetve protestáns, járatos volt külföldi orvosi irodalomban, általában az orvostudományban, mely iránt a XVI. század második felében igencsak fellángolt az érdeklődés. Ő is emlegeti az ókori és középkori és (akkori) kortárs orvosokat is. A személynevek írásában igen következetes, a külföldieket mindig latinul írja, egyes neveket mindig magyarul ( Adorján doktor, Ferenc doktor). Szeret tekintélyekre hivatkozni, ezzel hitelesebbé téve nézeteit a betegségek kapcsán. Ő nem hisz vakon mindenben, kritikai szellemmel közelít a dolgokhoz, hisz azt még csak elismeri, hogy az ökörnyelvfű borral elegyítve hasznos viperamarás ellen, node az már mégiscsak sok, hogy azt az embert, aki ugyane füvet magánál hordja, védelmet kap minden kígyómarástól. Máshol vitatkozik régi és mostani orvosokkal. Mindezt magyarul, könnyed, szabatos stílusban. Érdekes, hogy az orvosi műszavak terminológiájában nem szorul a latinra, könnyen elboldogul magyarul is - ezt manapság nehéz elképzelni. Bizonyos gyógymódoknál hivatkozik híres személyekre a világtörténelemből és kortárs magyarokra is - pl. Fráter György „kéncstartó barát” főfájás elleni lábfürdőjéről érdekes részleteket tudhatunk meg, vagy a hírhedtté vált Báthory Erzsébet mamája mimódon gyógyította holdtöltekor az epilepsziáját.

A mű nemcsak orvostörténeti és gyógyszertörténeti szempontból, hanem nyelvész-szempontból is nagyon izgalmas. Az emlegetett személyek, az írásjelleg, helyesírása, papírjának vízjele mind arra utal, hogy a XVI. sz. végén született a munka.


Forrás:

A táguló világ magyarországi hírmondói. XV-XVII. század, vál., bev. és jegyz. WACZULIK Margit, Bp., Gondolat, 1984.

XVI. századi magyar orvosi könyv, kiad. és bev. VARJAS Béla, Kolozsvár, 1943.

vonal